2008. május 22., csütörtök

.......

„ A mennyek tornácáról egy Angyal lenéz

Megrémül, mert úgy tetszik a pokol, integet felé.

Rengeteg kínt lát,

Összetört szívet,

Háborút és vért,

Millió elkárhozott lelket.

A szenvedés végtelen óceánja,

Alatta forrong és él.

A valaki mindig fohászkodik az Angyal felé.

De valami furcsa ebben a pokolban,

Nincsenek ördögök kik patákon, járnak,

Nincsenek üstök hol kárhozott lelkek főnek,

S a Styx folyó sem folyik messze a völgyben.

Az angyal csak ül tovább, néz lefelé,

Szívébe költözik egy furcsa érzés,

Letörli törékeny kezével a könnycseppet,

Nem a poklot nézi szakadatlan,

A Földet látja pusztulóban..„

Nincsenek megjegyzések: