Bartos Erika: Rózsavirág
Édesanyám, Édesanyám,
Illatozó rózsa,
Fent virúl a domb tetején,
Hosszú évek óta.
Egyszer aztán bimbót hozott,
Tavaly tavasz táján,
Én vagyok a rózsbimbó
Édesanyám szárán.
Hogyha egyszer kis bimbóból,
Szép virággá érek,
Kibontom a szirmaimat és,
Jó anyámra nézek.
Amikor majd legszebb leszek,
Megcsodál a világ,
Édesanya gyenge lesz már,
Hervadozó virág.
Egy napon majd elbúcsúzunk,
Lehullik a szírma,
Én pedig csak búslakodom,
Harmatcseppet sírva.
Hamarosan,szép tavasszal
Boldog leszek újra,
Csöppnyi bimbót találok a
Levelembe bújva!
Nevelgetem, ápolgatom,
Boldog, aki látja,
Kibontja majd bársony szírmát
Következő nyárra!
Amikor majd felnő ő is,
Elbúcsúzom tőle,
Lehullatom szirmaimat
Anyámhoz, a földre.
...olyan sokszor olvastam már, és még mindig meghatódom rajta.




0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése